Halák László újságíró beszéde
IWIWSatartlapGoogle bookmarkTwitterFacebook

„Napokig ültem a számítógépem előtt és csak néztem Kurucz ferenc képeit a monitoron, és nem írtam semmit.
-    Nem tetszenek a képek? – kérdezte csodálkozva a feleségem
-    De nagyon is! – Éppen ezért nehéz eldöntenem, mit is mondjak róluk és a festőművészről.
-    Akkor ne is mond semmit. (…) Nyisd meg a kiállítást, és bízd a nézőkre, hogy felfedezzék maguknak a festőművész világát…
(…)
Magyarázni kezdtem a páromnak, mennyire nem ilyen egyszerű a feladatom. (…)
Használhatom-e vele kapcsolatban kedvenc módszeremet, hogy irodalmi példákkal illusztrálom véleményemet képeiről?
Milyen hatása lesz, ha Petőfi Sándort éppen az ő képeivel cáfolom meg? Nagy költőnk ugyanis azt írta:

„Mert az az ősz olyan gondatlan rossz gazda;
Amit a kikelet
És a nyár gyüjtöget,
Ez nagy könnyelmüen mind elfecséreli,
A sok kincsnek a tél csak hült helyét leli.”

Vele szemben, Kurucz Ferenc, a nyáron betakarított, leszedett gyümölcseitől megfosztott természetet olyan aranyló, meleg barna és sárga, vörös színpompával ruházza fel, hogy nem hiszem, ha a természet gondolkodni tudna, az őszi színpompát  kifosztottság jelének, nem pedig jutalomnak fogná fel. A természet annyira ragaszkodik az őszi színeihez, hogy még az „Első hó” is talál a fákon az őszi színek emlékét hordozó leveleket.”

(részlet dr. Halák László, újságíró a 2010-es kiállítás megnyitójára írt jegyzeteiből)